Fruttival 4 hónapos korától erre a napra készültünk. Az utolsó hetekben már a napi rutinunk részévé vált a rendszeres gyakorlás. Nagyon izgultam, pedig tudtam, hogy nem kéne, mert azt Frutti is megérzi. Mi harmadiknak kerültünk sorra, persze addigra eluralkodott rajtam az idegesség... A vizsgánk elején nagyon nehezen tudtam összeszedni Fruttit, zavarában elkezdett szagolni, csinálta amit kértem, de az alapengedelmes feladatnál nem igazán akart rám figyelni... persze az idegennel meg gyönyörűen csinálta. Hihetetlen, hogy mennyire veszik az ember kisugárzását. A furcsán mozgó embereknél és a tömeges üdvözlésnél ahogy szokta rögtön hanyatt vágta magát, lehetett simogatni, kiabálni, ölelgetni. A házban az idegennel játéknál csak a labda érdekelte, a rongyozás nem hozta lázba, az sosem tartozott a kedvencei közé. A kerekesszékes embert szépen üdvözölte, a májkrémes kenyér csábításának pedig sikeresen ellenállt. A váratlan zajoktól megijedt, ami nem csoda, én is megijedtem, nagyon hangos volt a mankó borulása, még a ház is beleremegett. Az egy perces helyben maradásnál most is nagyon ügyes volt, meg se mozdult, végig engem nézett. A kiborítósnál nagyon édes volt, már a barátságos megközelítésnél is inkább a pocakját kínálta fel, nem először csináltuk ezt a feladatot, nagyon jól tudta, hogy mi fog következni. A végén pedig kapott egy hatalmas csontot, amit először én, majd az idegen vett el tőle.
A vizsga nagyon hosszú és kimerítő volt, nekünk is és a kutyáknak is. Így este még levezetésképpen felmentünk Mayáékkal a Várba sétálni, ünnepelni egyet. Erikától kaptak egy grillcsirkét jutalmul, amit persze nagyon imádtak :).
A hétvégén semmit sem csináltunk, csak pihentünk, játszottunk és sétáltunk. Szombaton kimentünk a Hármashatárhegyre, vasárnap pedig a Normafához.
"Nem mindig látod, mi rejlik egy kutya szívében, de ha bízol benne, esélyt adsz neki, hogy megmutassa, mire képes." Szívből gratulálunk nektek ♥
VálaszTörlésKöszönjük szépen :)! Ez az idézet nagyon szép és mennyire igaz :)!
Törlés