Ezen a hétvégén is kijutott a jóból. Szombaton megleptük Málniékat és levittük a lányokat a csepeli Duna-partra. Régen voltunk már itt, Frutti majd' kiugrott az autóból, mikor meglátta, hogy hova jöttünk. Kölyökként nagyon sokat sétáltak itt, aztán sajnos egyre több lett a horgász, és a parton is találtak mindig valami felehető dolgot. Ennek én egyáltalán nem örültem, így új sétahely után kellett néznünk. Most viszont kihasználtuk a hideg téli időt és kicsit nosztalgiáztunk. A kutyák is nagyon élvezték, pörögtek, szagoltak, játszottak, pont olyanok voltak, mint régen. Két gyagyás... mindig utánozzák egymást, együtt mennek mindenhova, igazán összeszokott páros. Mostanában keveset találkoznak, és az utóbbi időben, úgy vettem észre, hogy Fruttinak hiányzik is a kutyatársaság.
Vasárnap se ülhettünk itthon, bentről nézve ugyan nagyon szép, de nem hiszem, hogy Frutti is ennyivel beérné. Így gyors reggeli után már indultunk is a Hajógyárira, ahol Mayáékkal sétáltunk egy hatalmasat. Nincs is jobb móka, mint ebben a fehér micsodában szaladgálni, hemperegni, ráadásul még enni is lehet belőle... egyszerűen imádják :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése