Szombaton Málnival sétáltunk a Népligetben, volt nagy bolondozás, futkározás. Fruttira időnként rájött a szokásos kettyója, ilyenkor ész nélkül rohan, miközben nem lát, nem hall a drága kiskutyám. Labdázásnál viszont Málni fut ezerrel, Frutti meg csak várja (botot rágva, unott pofival, ám ugrása készen), hogy visszahozza a lasztit, vagy elejtse még a cél előtt, hogy akkor ő kaphassa fel és hozhassa büszkén hozzánk, begyűjtve ezzel minden dicséretünket. Érdekes, hogy ha másik kutya is elindul a labdáért, akkor neki esze ágában sincs.
Vasárnap reggel 9-re mentünk az Infoparkba a terápiás képzésre. Főleg engedelmes feladatokat vettünk, Frutti nagyon ügyes volt, jól döntöttünk tavaly, hogy még hagytunk egy kis időt magunknak. Sokat foglalkoztam vele az elmúlt egy év alatt is, folyamatosan gyakoroltunk, tanultunk. Komolyodott, sokkal jobban figyel, összeszedettebben dolgozik. A kajára nagyon rá van kattanva, de legalább jól lehet motiválni vele. A juti reményében másnak is bármit megcsinál, ez pedig egy terápiás kutyánál elég fontos.
Képzés után rohantunk a Hajógyárira, ahol a tesókkal találkoztunk. Most is nagy volt a boldogság, mint mindig. Olyan jó őket így együtt látni. Cino és Folti még a jéghideg Dunába is bemerészkedtek, nem volt könnyű távol tartani őket a víztől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése