Nyíregyháza

A hétvégén elmentünk Nagyimhoz. Frutti szomorúan és aggódva nézte a készülődésünket, pedig sose utaztunk nélküle, mindenhova visszük magunkkal. Azért ő -biztos, ami biztos- az első adandó alkalommal beült az autóba és várta az indulást. Ki nem maradna semmi jóból! :).

Nagyi már lassan jobban várja Fruttit, mint minket, a kisasszony teljesen levette a lábáról azzal , ahogy a hatalmas szemeivel néz rá, mászik az ölébe, bújik hozzá, puszikat oszt... Fruttit a hűtőben minden alkalommal májkrém várja. Mikor beteg volt, a gyógyszereit azzal adtuk be neki, Nyíregyházán azóta is jár a májas, bizony van itt kényeztetés bőven :). Az első éjszakánk viszont többnyire alvás nélkül telik, aminek én már kevésbé tudok örülni. Frutti egész éjjel jön, megy, hol papuccsal , hol játékkal a szájában, csóválva, az új napot várva.

Mindig nagyokat sétálunk, most is kimentünk Sóstóra. Sajnos a tó be volt fagyva, de a jég még nem volt biztonságos, így a tó körüli sétát inkább kihagytuk, féltünk, hogy Frutti rámenne. Helyette inkább megnéztük a parkerdőt, ott még sose jártunk, pedig az is nagyon szép rész. Most még sok helyen hó borította, Frutti nagyon élvezte, hempergett, futkározott nagyokat.

 Hétfő reggel is korán ébredtünk, 7 órakor már  Bujtoson kellett lennünk, ott találkoztunk Ács Anitával és csodálatos spánieljeivel, a White Maple Cross Kennellel. Nem volt hiába a hajnali kelés, nagyon jól indult a nap az 5 angol cocker és a 2 springer spániel társaságában. Maca babái már fél évesek,  hihetetlen, hogy rohan az idő. Tüneményesek, nagyon jó természetű kutyusok. Szívesen elhoztam volna Angie-t, ő még gazdikereső, de mi kicsit később tervezünk Fruttinak tesót.

Legközelebb is, ha Nyíregyházán leszünk összehozzuk a spanibandát :).